Sopron-Graz-Lido di Jesolo útvonalon keresztül és röpke 6-7órás utazást követően beszippanthattuk a tenger sós illatát és meglógathattuk elfáradt lábainkat a tenger hűsítő vízében. Janek volt az egyetlen bátor vállalkozó, aki meg is mártózott a habokban, mi ezt a felejthetetlen élményt a következő 2napra hagytuk. Hogy miért Sopron-Graz-Jesolo?! Barátaink laknak Sopronba(Judy és Péter)akikhez már hetek óta tervezzük a látogatást ill. az eredeti terv alapján Sopronból Bécsbe ugrottunk volna át megnézni a Sehenswürdigkeitokat, befalni jó pár Wienersnitzelt mit Kartoffelsalat és megfejelni pár pofa Bierrel. Mivel a meteorológia 35C-os hőséget harangozott be a hét 2. felére és a hétvégére egyaránt, ezért sztornóztuk a bécsi városnézést+shoppingolást és módosult a terv Olaszországra.
Sopronra jutott csekély 1óránk csütörtök este, de a jelenlegi állapotok alapján nem is alkalmas a város hosszas városnézésre, mert feltúrták a központot, cserélik a macskaköveket, hasonló az állapot, mint Pécsett pár hónappal ezelőtt, szóval minden lezárva, elbarikádozva, felásva. Majd legközelebb, hiszen közeleg a VOLT Fesztivál, amin valószínűsítem, hogy én már nem veszek részt csak Janek fogja rázni a nem létező hosszú haját a Massive Attack-re&társaira. Másnap
Grazot vettük célba, a barátoknak volt egy rövid hivatalos elintézni valója aztán irány darány a várva várt tenger! Út közben azért nem maradt ki a színvonalas Landzeit kajárdában a Wienersnitzel+társai, sör helyett a kismama csak Radler-el oltotta a szomját a nagy hőségben:)
Jesoloban találtunk a booking.com-on(ez itt a reklám helye!) egy szuper kis hotelt, ami nagyon megtetszett nekem, mert teli volt kisgyerekes családokkal, volt medencéje és saját strandja is, ahol free volt a beach service, nyugis környéken van, de a központ sincsen messze, szóval tutto bello! El is határoztam, hogy a srácokkal jövőre vissza is jöhetnénk, hiszen addigra már elég nagyok lesznek az első utazáshoz. Szuper volt ez a két nap a tenger mellett, imádom a vizet és remélem, hogy ők is imádták a hasamban, nem panaszkodtak! :) Vicces volt, ahogy megbámulták az emberek a pocakom, amit már nem igazán lehet pocaknak nevezni, ahogy azt a mellékelt ábra is prezentálja! Mint aki lenyelt egy 10kg-os görögdinnyét! :) Pár lelkes anyuka meg is kérdezte a parton: bambini? bambino? és amikor jött a válasz, hogy due bambini, akkor Mamma Miáztak+Bravo Mammáztak egyfolytában, aranyosak ezek az olaszok! Esténként benéztünk a már nyüzsgő, de még nem zsúfolt centrumba, ahol mi lányok beszereztünk azért pár új cuccot amíg a fiúk megtárgyalták az élet nagy dolgait pár pohár sör mellett. Volt egy próbálkozásuk a fiúknak Grappa ivászatra is Peti unszolására, de nem igazán csúszott a 30C-ban, még engem is kivert a verejték maga a gondolattól. Ezek az olaszok tudják mitől döglik a légy, ha kajáról van szó! Pizza, pasta, tenger gyümölcsei, fagyi, sajna nem maradtunk annyi napot, hogy végigkóstolhattuk volna az étlap teljes tartalmát, ezért is kell jövőre visszajönni!
Bevallom pozitívan csalódtam mind az olasz emberekben, mind az olasz tengerben. Utoljára gimnazistaként jártam Észak-Olaszországban, ahol akkor koszos volt a víz, a part, a város, az emberek hangosak voltak és barátságtalanok, erőszakosak. Úgy látszik az évek során a temperamentumuk alább hagyott és tisztaság terén is fejlődtek, ami mindenképp dicsérendő!
Hát röviden ennyi a rövid túránkról, ami valószínű, hogy az utolsó kiruccanásunk volt az idén a bébik érkezése előtt. Engem sem kerülnek el a 30. héttel beköszönő kellemetlen tünetek, mint a láb+kéz dagadása(Fiona szindróma)+társai, ami azért nem ennyire vicces, mint amilyennek hangzik. Most zárom soraim! Arivederci!
