A nagy kérdés: a nemi identitás

2010.04.07. egy újabb UH+azt követő konzultáció időpontja. Kérdések tömkelege és feszült várakozás a zsúfolt váróteremben. És csak várunk, várunk....................majd nyílik az ajtó és beléphetünk a vizsgálóba, mely még pár hónapon keresztül az egyedüli hely, eszközök tára, amiken keresztül a pocaklakók megmutatják magukat(már amikor megmutatják) anyának és apának. Csak kémleljük a monitort, most éppen mi is látható, de kérdésünkre csak annyi választ kapunk, az amúgy is szűkszavú dokinőtől, hogy sok kéz és láb egymás hegyén hátán, mert aktívak a bébik, ficeregnek jobbra balra. Nem tetszik nekik a hideg zselé anya pocakján és a kemény műanyag bigyó sem, amivel próbálják őket nyomon követni, megmérni, a szívverésüket megfigyelni és meglesni mi is rejlik a 2-2 lábacska közt. A vizsgálat alatt annyi kiderült, hogy korukhoz képest nagyon jó súlyban vannak 300-300gr, aktívak, megvan kezük, lábuk, fejük, testük. Már hagytuk volna el a vizsgálót a leletekkel, mikor csalódva odaszúrtam Janeknak, hogy most sem tudtuk meg mik lesznek:( Erre válaszként kérdéssel felet a dokinő, miért kérdezték?! Igaza van, nem kérdeztünk rá, de elvégre ezért is vártuk már annyira ezt a vizsgálatot, no meg persze, hogy biztonságban tudhassuk őket! Két fia lesz- jött a válasz! Szerintem lencsevégre kellett volna kapni az arcot, amit vágtam:) no meg persze Janekét is, akinek dagadt a mellkasa, mint egy kukorékoló kakasnak:) Két fiú, huh, bevallom erre nem számítottam! Szentül meg voltam győződve, hogy két lány vagy egy fiú+egy lány lesz. Gondolom a várandós kismamák többsége ezzel így van, titkon örülnének egy kislánynak. Most, hogy aludtunk rá egyet, máshogy látom a dolgot. Borzasztóan örülök nekik és nekem/nekünk lesz a világ két legszebb, legvagányabb fia. Hogy Janek mit érzett és mit érez, azt megosztja veletek ő!