Zalán és Milán bejegyzése:

Sziasztok!

Megérkeztünk!

2010 július 23.-án reggeli 6óra után pár perccel.

2010. február 28., vasárnap

Kismamás -kispapás :)

Várakozással telnek a napok,tervezéssel olvasgatással.

A vásárlásos részt még kihagyom arra van még sok idő és hátha megszánnak az ismerősök,rokonok :)

Addig csináltam egy pár képet az én Szandrámról,hogy követni tudjuk mekkorát nő a pocakja és az én ego-m is...


Ugye milyen kis helyes?

2010. február 18., csütörtök

Ikrek!

Tegnap végre ismét meglátogattuk az UH rendelőt ahol már én is szemrevételezhettem a két kis tüneményt!

Minden jel arra utal,hogy apa leszek!

Ketten vannak,nem egypetéjű ikrek de én máris szeretem őket!


13 hetesek és pár naposak,már látszik a kis karjuk,lábaik és a fejük is.
Hihetetlen volt látni milyen szépen el vannak Szandi pocakjában és,hogy szinte egyformák.

Igaz a doktornő szerint az egyik egy hangyányival nagyobb de szerinte tökéletesek!

Ha jól emlékszem már közel 6.5cm hosszúak :)

Szóval lehet készülődni a nyárra mikor az eddigi életünk egy kicsit mozgalmasabb lesz ezek szerint aminek persze én örülök nagyon!

Most már akivel kellett azokkal megosztottam a jó hírt minden féle formában például ma hajnalban volt kis örömködés a piacon is de semmi komoly.




2010. február 6., szombat

Születésnap afterparty

Már a lábadozás végén alkalmasak lettünk vendégek fogadására is otthon.

Végre eljöttek Adriék akikkel ugye tavaly egy remek hetet töltöttünk együtt egy pompás országban.

Ettünk ittunk és jókat beszélgettünk,megnéztük a fotókat amiket eddig nem tettünk meg.

Gondolkodtunk,rajta lesz e még idén közös utazás de ugye ez most még több tényezős kérdés amire nem tudjuk a választ.

Jó lenne azért még idén elutazni valahová de ha nem akkor sem leszünk boldogtalanok :)

A nyugalom megzavarására alkalmas kép!

Ami most következik az nem biztos,hogy szép lesz de ez is megtörtént januárban.

Hosszas gondolkodás,fájdalmak után úgy döntöttünk,hogy megválunk a jobb lábamban lévő visszerektől.
Nagyon jól elvoltunk évekig,szerettek a lábamban lenni,nem unatkoztak jártak sok érdekes helyen,de újabban nem tetszett nekik semmi,örökké nyavajogtak,fájdalmat okoztak nekem.
Szó szót követett aminek a vége egy nem túl fájdalmas válás lett.
Szerencsére nem volt jó ügyvédjük ezért nem volt anyagilag megterhelő a dolog....


Mostanra már tudok óvatosan dolgozni is ami tekintve,hogy csupán 12 napja volt a műtét egész jónak mondható.

Ami még történt januárban

Még van 11nap az ultrahangig addig üssük el az időt egyéb témákkal is.

Történt,hogy összejöttünk páran Baján a 35. születésnapom alkalmából.
Volt kicsi vacsora,egy picivel több ital(de az se sok)némi sport és sok vidámság.
Sajnos páran nem tudtak eljönni mert a január már csak ilyen megfázós,beteges hónap,illetve páran meg újévi fogadalmaik terhei alatt szenvednek(nem iszom semmit se )

Mi nem tartozunk egyik csapatba sem és ugye nekem titokban volt okom ünnepelni :)


Kaptunk sok szép ajándékot és kedves szavakat is rengeteget.

Jó volt de a következő nagyobb születésnap majd a 40. lesz .

2010. február 2., kedd

Az első vizsgálat...

Január 11.én elmentünk az első vizsgálatra Szandrával.

Megérkeztünk majd Szandra bement az ultrahangra én meg kint várakoztam.
Elég sokan voltak az intézetben volt sok rendelő és vizsgáló,nagy forgalom.

Aztán meghallottam azt a hangot és egyből tudtam ez csakis az én porontyom lehet!
Ez is egy olyan hang (amiből nem sok van az életemben) ami kitörölhetetlen emlék marad.
Kijött Szandra majd megmutatta a papírt amin az állt,hogy 7hetes 5napos 1,2cm-es magzatok vannak.
Igen vannak!Ketten!

Ekkor csak álltunk egymásra nézve én olyan boldogságot éreztem,hogy azonnal magamhoz tudtam volna ölelni az egész bolygót!
A föld felett lebegtem,nem tudtam semmi normálisat mondani neki,igaz mit is kell ilyenkor mondani ami normális?
Semmit.
Láttam a szemében,hogy ő is milyen boldog :)

Bejutottunk a doktornőhöz aki nagyon kedvesen de azért visszarángatott a földre,elmondta,hogy ez még nem biztos a 12.hétig bármi lehet ne éljük bele magunkat.
De mindketten egészségesek vagyunk úgyhogy van okunk bizakodni!

Nagyon várom már a következő alkalmat és akkor már tuti nem az ajtó előtt fogok várakozni.

Addig meg izgulunk Szandra szedi az orvos által,felírt dolgokat és várunk.

2010. február 1., hétfő

Go on!


Miért kezdtem el?
Már rég elkezdhettem volna annyi minden történt velünk a 2009es évben.
Voltunk itt ott, itt egy emlék az egyik kedves helyről.Még kellemes meleg volt.
Na szóval miért?
Manapság oly divatos dolog miért hagynánk ki?

Igaz van egy sokkal fontosabb oka is mégpedig az,hogy végre életünk talán legfontosabb szakaszához érkeztünk!

Kisbabánk lesz!



Régóta készültünk már rá amit lehetett megtettünk és aztán november december felé megtörtént a csoda.
Szandra nagyon kedvesen és számomra meglepően titokban tudta tartani egészen karácsonyig,mikor is én egy kedves kis ajándékot találtam a fenyőfán :)
Soha nem kaptam még ilyen kedves karácsonyi ajándékot hihetetlenül boldog voltam és ez azóta is nap mint nap eszembe jut.
Picit tán szirupos a történet?Pedig tényleg ez történt,nem kitaláció!

Tekintve,hogy picit babonás vagyok én nem mondtam el senkinek sem az örömhírt kivéve egy barátomnak.Valahogy nem tudtam magamban tartani ezt a sok boldogságot.
Szandrával azért elárultuk a leendő nagymamának és a közvetlen rokonságnak.Mindenki nagyon örült és boldog volt.


Napok teltek el az ilyenkor szokott dolgokkal,mindent olvastunk,meg akartunk tudni mindent ami persze lehetetlen vállalkozás.Januárban az ünnepek után jöhetett az orvos választás majd az első vizsgálat.