Január 11.én elmentünk az első vizsgálatra Szandrával.
Megérkeztünk majd Szandra bement az ultrahangra én meg kint várakoztam.
Elég sokan voltak az intézetben volt sok rendelő és vizsgáló,nagy forgalom.
Aztán meghallottam azt a hangot és egyből tudtam ez csakis az én porontyom lehet!
Ez is egy olyan hang (amiből nem sok van az életemben) ami kitörölhetetlen emlék marad.
Kijött Szandra majd megmutatta a papírt amin az állt,hogy 7hetes 5napos 1,2cm-es magzatok vannak.
Igen vannak!Ketten!
Ekkor csak álltunk egymásra nézve én olyan boldogságot éreztem,hogy azonnal magamhoz tudtam volna ölelni az egész bolygót!
A föld felett lebegtem,nem tudtam semmi normálisat mondani neki,igaz mit is kell ilyenkor mondani ami normális?
Semmit.
Láttam a szemében,hogy ő is milyen boldog :)
Bejutottunk a doktornőhöz aki nagyon kedvesen de azért visszarángatott a földre,elmondta,hogy ez még nem biztos a 12.hétig bármi lehet ne éljük bele magunkat.
De mindketten egészségesek vagyunk úgyhogy van okunk bizakodni!
Nagyon várom már a következő alkalmat és akkor már tuti nem az ajtó előtt fogok várakozni.
Addig meg izgulunk Szandra szedi az orvos által,felírt dolgokat és várunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése