Képzeljétek már egy hónaposak vagyunk!
Nagyon repül az idő néha,valamikor meg ólomlábakon bandukol mikor milyen kedve van.
Alig pislogtunk párat és már ott is hagytuk azt a sok csipogó gépet,a kedves idegen néniket akiknek fura fényes dolgok voltak az arcukon és nem volt olyan ismerős a hangjuk mint anyának meg apának.
Jól megijesztettünk pár embert főleg anya és apa volt aggodalmaskodó de aztán mindketten úgy döntöttünk,hogy jók leszünk és szeretnénk vidámnak látni őket.
Jó pár napja itthon vagyunk, legalábbis ez olyan meleg és kellemes kis környék ahol finom anya illat van és végre a helyükön vannak a dolgok nem változnak nyakra főre.
Nagyon jókat nevetünk anyán és apán mikor matatnak velünk aztán ha lehet pisilünk egyet a szabad levegőre :)
Nagyon vicces mert ilyenkor újra kezdhetik az egész ceremóniát,sokszor ilyenkor jutunk el abba kellemes meleg fürdővízbe is.
Szóval eszegetünk,nézelődünk sokszor vagyunk együtt anyával és apával ami nagyon jó mert ők mindentől megvédenek minket és örökké lehet rájuk számítani ha az ember egyedül érzi magát vagy valami baja van.
Mert valljuk be azért ilyen idős korban már akadnak gondok bőven :éhes,szomjas az ember,meleg van,fázik,nyűgös,tele a has stb.
Mindent összegezve nincs rossz dolgunk bár a tornázás néha unalmas meg nem is nagyon van hozzá kedvünk szóval szeretünk itt lenni és várjuk mi lesz anyáékkal ha kicsit jobban megöregszünk.
Zalán & Milán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése