De majd belejövünk ebbe is gondolta apa.Milán véleménye még kérdéses jelenleg még nem az a fürdés mániás.
Zalán már picivel jobban szereti de ő most is sokkal türelmesebb mint az öcsköse.
2010. augusztus 26., csütörtök
Jaj úgy élvezem én a strandot...
Mint látjuk annyira még nem :)
De majd belejövünk ebbe is gondolta apa.Milán véleménye még kérdéses jelenleg még nem az a fürdés mániás.
Zalán már picivel jobban szereti de ő most is sokkal türelmesebb mint az öcsköse.
De majd belejövünk ebbe is gondolta apa.Milán véleménye még kérdéses jelenleg még nem az a fürdés mániás.
Zalán már picivel jobban szereti de ő most is sokkal türelmesebb mint az öcsköse.
2010. augusztus 24., kedd
Bizony már egy hónaposak vagyunk!
Képzeljétek már egy hónaposak vagyunk!
Nagyon repül az idő néha,valamikor meg ólomlábakon bandukol mikor milyen kedve van.
Alig pislogtunk párat és már ott is hagytuk azt a sok csipogó gépet,a kedves idegen néniket akiknek fura fényes dolgok voltak az arcukon és nem volt olyan ismerős a hangjuk mint anyának meg apának.
Jól megijesztettünk pár embert főleg anya és apa volt aggodalmaskodó de aztán mindketten úgy döntöttünk,hogy jók leszünk és szeretnénk vidámnak látni őket.
Jó pár napja itthon vagyunk, legalábbis ez olyan meleg és kellemes kis környék ahol finom anya illat van és végre a helyükön vannak a dolgok nem változnak nyakra főre.
Nagyon jókat nevetünk anyán és apán mikor matatnak velünk aztán ha lehet pisilünk egyet a szabad levegőre :)
Nagyon vicces mert ilyenkor újra kezdhetik az egész ceremóniát,sokszor ilyenkor jutunk el abba kellemes meleg fürdővízbe is.
Szóval eszegetünk,nézelődünk sokszor vagyunk együtt anyával és apával ami nagyon jó mert ők mindentől megvédenek minket és örökké lehet rájuk számítani ha az ember egyedül érzi magát vagy valami baja van.
Mert valljuk be azért ilyen idős korban már akadnak gondok bőven :éhes,szomjas az ember,meleg van,fázik,nyűgös,tele a has stb.
Mindent összegezve nincs rossz dolgunk bár a tornázás néha unalmas meg nem is nagyon van hozzá kedvünk szóval szeretünk itt lenni és várjuk mi lesz anyáékkal ha kicsit jobban megöregszünk.
Zalán & Milán
Nagyon repül az idő néha,valamikor meg ólomlábakon bandukol mikor milyen kedve van.
Alig pislogtunk párat és már ott is hagytuk azt a sok csipogó gépet,a kedves idegen néniket akiknek fura fényes dolgok voltak az arcukon és nem volt olyan ismerős a hangjuk mint anyának meg apának.
Jól megijesztettünk pár embert főleg anya és apa volt aggodalmaskodó de aztán mindketten úgy döntöttünk,hogy jók leszünk és szeretnénk vidámnak látni őket.
Jó pár napja itthon vagyunk, legalábbis ez olyan meleg és kellemes kis környék ahol finom anya illat van és végre a helyükön vannak a dolgok nem változnak nyakra főre.
Nagyon jókat nevetünk anyán és apán mikor matatnak velünk aztán ha lehet pisilünk egyet a szabad levegőre :)
Nagyon vicces mert ilyenkor újra kezdhetik az egész ceremóniát,sokszor ilyenkor jutunk el abba kellemes meleg fürdővízbe is.
Szóval eszegetünk,nézelődünk sokszor vagyunk együtt anyával és apával ami nagyon jó mert ők mindentől megvédenek minket és örökké lehet rájuk számítani ha az ember egyedül érzi magát vagy valami baja van.
Mert valljuk be azért ilyen idős korban már akadnak gondok bőven :éhes,szomjas az ember,meleg van,fázik,nyűgös,tele a has stb.
Mindent összegezve nincs rossz dolgunk bár a tornázás néha unalmas meg nem is nagyon van hozzá kedvünk szóval szeretünk itt lenni és várjuk mi lesz anyáékkal ha kicsit jobban megöregszünk.
Zalán & Milán
2010. augusztus 16., hétfő
Végre otthon!
Ezt is megértük végre itthon vagyunk mind a négyen!
Nagyon jó érzés otthon lenni és látni ezt a két kis tüneményt amint napról napra nagyobbak,átélni ezt a sok új érzést amit csakis ilyenkor élhet meg az ember.
Feledtetik a fáradságot egy új grimasszal,hanggal de sokszor elég ha csak ránézek valamelyikükre mikor alszik és máris tele leszek energiával.
Kezdünk belerázódni a dolgokba és ami első nap még bonyolult dolognak tűnt az lassan már nem olyan nehéz és kevésbé fárasztó.
Igaz mindig adódhat valami új dolog ezt ugye már tudjuk,hogy nem minden a tervek szerint
alakul az életben de reméljük minden jó lesz!
2010. augusztus 10., kedd
Anya csak egy van!
De mennyire szereti is az ő két csöppségét!
És ma végre elbúcsúzhatunk a Bókay utcai szobánktól is!
Köszönjük az ottani összes dolgozó munkáját, nagyon lelkesek és segítőkészek voltak akiket megismertünk, igazán hálásak vagyunk minden kedves szóért!
2010. augusztus 8., vasárnap
Zalán és Milán érkezése
Sziasztok!
Jó ideje nem jelentkeztem egy "kicsit" másképp alakultak a dolgok mint azt terveztük.
Nem tudom mikor fogom tudni részletesen megírni mi minden történt velünk a lényeg,hogy július 23.án reggel 6óra után nem sokkal megszületett Zalán majd után Milán is.
Zalán születésénél gondok voltak és 3 napig nem tudtak az orvosok semmit sem mondani illetve annyit,hogy csoda lesz ha túléli.
Csodák vannak mert Zalán nem adta fel és túlélte a dolgot!
Nem tudom leírni mit éreztem azokban a napokban az örület határán is voltam megjártam lelkileg a poklot is de aztán szerencsére jobbra fordultak a dolgok.
Nagyon sokan segítettek átmenni ezen a nehéz időszakon mindenki aggódott aki tudott a dologról és ismeretlen emberek is önzetlenül segítettek nekik is hálás vagyok rengeteg mindenért.
Ma már ott tartunk,hogy végre együtt vagyunk mi 4en igaz még nem otthon de nemsokára majd olyan is lesz.
Zalán jobban van sokkal,eszik,alszik és nagyon imádom őt is és Milánt is akik ugyan egypetéjű ikrek mégis 2 kis krapek akik más temperamentummal vannak megáldva!
Nemsokára lesznek hírek aztán majd utolérjük magunkat!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)