Bizony bizony egy évesek lettünk!
Ketten együtt az igaz de akkor is...
Fejenként csak fél évesek vagyunk sőt már el is múltunk.
Nagyon gyorsan eltelt ez a fél év,nemrég még csak aludtunk és ettünk most meg már Zalán ide oda forgolódik,sőt hason fekve még tolatni is tud,én mondjuk annyira nem viszem a test mozgást túlzásba de mit kell kapkodni?
Nekem fontosabbak a nagy nevetgélések,hosszas beszélgetések és a finom ételek.
Szeretem mikor anyám mesél nekem és neki is tetszik mikor én mesélem el mit láttam ma és mit gondolok a nagyvilágról.
Képzeljétek el már majdnem átalszom az éjszakát maximum egyszer ébredek fel egy kicsit anyához mert gondolom félne a sötétben én meg megvédem mindentől!
Néha annyira mélyen alszom,hogy elfelejtek felkelni hozzá ilyenkor reggel dupla annyit mosolygok rá,hogy jól induljon a napja neki is.
Kezdünk hozzá szokni a sok érdekes ételhez csak az a magas etető szék zavar néha de majd megbarátkozunk azzal is szerintem!
Voltunk megint a kórházban ahol a nénik dolgoznak azt mondták jól vagyunk csak nagyon "túlsúlyosak"-ezt nem tudom kire értették rám nem hiszem hisz én olyan szép vagyok!Lehet Zalánra gondoltak vagy esetleg apára...
Lemegyünk nagymamához is a napokban hisz már elég rég láttuk és hiányzik is egy kicsit szerintem.
Remélem megismer minket az új frizuránkkal amit a napokban növesztettünk a bátyámmal.
Nagyon szeretünk fürdeni, pár napja voltunk egy nagy fürdőkádban (valami baba úszást emlegetett apa)ami igazán jó móka volt.Sajna a szenilis apám nem hozott fényképező gépet ezért azt nem tudom megmutatni most nektek milyen divatos voltam a fecskémben.
De ami késik nem múlik majd beszélek a fejével,hogy ne legyen ilyen trehány!
Legyen szép a napotok !
Milán
